A nyugati keresztény vallásosságra a visszafogottság, a csendes áhítat jellemző leginkább. Még a valláson kívüliek is - ha belépnek egy templomba - ösztönösen suttogni kezdenek. Ezért is meglepő, amikor a Bibliában azt olvassuk, hogy a régi időkben az emberek gyakran hangosan kiáltottak Istenhez. Nem suttogtak, nem mormogtak, nem magukban beszéltek, hanem hangosan kiáltottak, amikor imádkoztak. Vajon mi lehet az ellentmondás oka? Mi az, amit a régiek értettek, de a maiak nem? Milyen szerepe lehet a hangos szónak, a kiáltásnak az Istennel való kapcsolatunkban, a hitünkben, a lelki életünkben? Ez az üzenet erről szól. Érdemes meghallgatni.
Create your
podcast in
minutes
It is Free