Már két hónapja annak, hogy elhangzott a szlogen "Annyi a világ, amennyit beletöltesz" – és eljutottunk arra a következtetésre, hogy "Az (Isten) világból valóban annyi a tied, amennyi betölt téged..." Most, Újév első napjaiban pedig arra emlékeztetett az Íge, hogy ahhoz viszont, hogy a Isten országának kimeríthetetlen tárházából élhessünk, fel kell adnunk mindazt, ami ehhez a világhoz köt. "Űzzétek ki a föld lakóit, és lakjatok ott. Nektek adtam azt a földet, hogy ti birtokoljátok." Mondja Isten a IV.Mózes 33.53-ban és nem lehet nem észrevenni, hogy a "nektek adtam" befejezettséget érzékeltető állítás az izraeliták együttműködése mellett kellett volna, hogy megvalósuljon.
Hasonlóképpen a mai kereszténység is szívesen hangsúlyozza a Krisztus által "bevégzett munka" – a mindent nekünk adott az Isten – tényét anélkül, hogy komolyan foglalkoztatná az a kérdés, hogy mi vajon együttműködünk-e az Istennel? Mekkora területet engedünk át Neki ("űzzük ki a világot a szívünkből") annak érdekében, hogy "elférjen" bennünk, sőt egyre teljesebben valósulhasson meg az Isten Országa? "Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, abban nincs meg az Atya szeretete." (1. János 2:15.)
Create your
podcast in
minutes
It is Free