Nemzeti érdek, és ami ezen túlmutat - Nagyinterjú Thürmer Gyulával a magyar kommunista vezetés és a határon túli magyarság viszonyáról

A Kárpát-medencei magyarság sorsa iránt érzékeny hallgatók többségének fejében megfordulhatott már a gondolat, hogy történelmi távlatokban a szocializmus idején a környező országok kommunista vezetései folytatták a II. Világháború előtt megkezdett kisebbségellenes, homogenizáló politikát, miközben a magyarországi pártelit elengedve a határon túli magyarok kezét sokkal inkább internacionalista volt. Erre, a szovjet blokk országaiban tapasztalható kimondatlan kettősségre tekinthetünk úgy is, hogy a magyar kommunista vezetés nemzetellenes volt, míg a szomszédos országok a szocializmus árnyékában valójában nacionalista politikát folytattak. Senkit föl nem mentve a történelmi felelősség terhe alól, de ebben a kérdésben mégis érdemes megszólaltatni azokat is, akik a kommunista rendszert, annak vezetését még belülről ismerhették. Alábbi riportsorozatunkban is erre teszünk kísérletet azzal a Thürmer Gyulával, aki bár jelenleg a volt MSZMP egyetlen hiteles utódjaként magára tekintő Munkáspárt vezetője, mindazonáltal a szocializmus idején diplomataként került egyre közelebb a felső vezetéshez, mígnem a rendszer hanyatlásának végső szakaszában tanácsadóként nem dolgozott amellett a Grósz Károly mellett, aki Magyarország utolsó valóban kommunista miniszterelnökeként még a rendszer fenntartásáért, a demokratikus átmenet ellen küzdött. Grósz Károly személye etekintetben azért is érdekes, mivel ő volt az első és egyben utolsó olyan kommunista vezető, aki kifejezetten a határon túli magyarsághoz ellátogatott, mégpedig Kárpátaljára, egyúttal érvényes gondolatokat fogalmazott meg velük kapcsolatban.

 

Az interjúban arra keressük a választ, milyen dilemmákkal küzdött a szovjet blokk szétesésétől tartó kommunista vezetés, miközben annak egyik szárnya már a demokratikus átmenetet készítette elő; hogyan került addig elképzelhetetlen módon a figyelem középpontjába Ceausescu faluromboló politikájának köszönhetően a határon túli magyarság; hogyan látták valójában megoldottnak a kisebbségi kérdést a magyarországi kommunisták, hogyan viszonyult Kádár János az egy darabig még létező erdélyi magyar auntonómia kérdéséhez; milyen eredménnyel zárult Grósz kárpátaljai útja; létezett e nemzeti politika Kádár idején és milyen formában; mit gondolt Aczél György a magyar történelmi kishítűségről; milyen szerepe volt Soros Györgynek a kommunista rendszer bomlasztásában; és hogy folytathat e egyáltalán baloldali párt nemzeti politikát, ha alapvetően a nemzetköziség megvalósítása a célja?