A tanítványság sorozat lassan a befejezéséhez közeledik. Nyilván nem véletlen, hogy Jézus utolsó jeruzsálemi útjának eseményei között kiemelt helyet foglalnak el azok, amelyek a látás kérdésével foglalkoznak (A látás után vágyakozó vak – vagy vakok – meggyógyítása Jerikóban, Zákeus, aki azért mászott föl egy fára, hogy láthassa Jézust, vagy azok a görögök, akik a templomban mennek hasonló kéréssel Andráshoz.) Mintha mindezek arra akarnának tanítani bennünket, hogy a tanítvánnyá válás útján a végső cél, hogy megfogalmazódjon bennünk a LÁTÁS igénye, az Isten nézőpontjának elsajátítása: látni úgy ahogyan Isten lát – enélkül sosem érthetjük meg teljesen a valóságot. Szomorú, hogy éppen erre az állapotra nem jutott el soha a végső idők gyülekezeti állapotának oly sok mindenben hű kiábrázolója, a Laodíciai Gyülekezet: hiába volt gazdag, halmozta fel az Istenről szóló tudást, a valóságban szegény volt, nyomorult és vak, akinek "szemgygógyító írra" lett volna szüksége, hogy LÁSSON. Körbe nézve gyakran gondolok arra, hogy ez az üzenet ma aktuálisabb, mint valaha...
Create your
podcast in
minutes
It is Free