János apostol levele 2. részében fogalmazza meg azt a tulajdonképpen egyszerre örömteli és egyszerre szomorú tényt, hogy a levélírásának igazi oka az, hogy úgy ítéli meg, hogy az egyre nagyobb sebességgel haldokló – a valós istenismeretet pótlékokkal felváltó – korszellem ellenére még mindig van remény arra, hogy a hívők visszataláljanak a "forrásra".
Írásának valódi célja éppen ezért nem más, mint hogy abban segítsen bennünket, hogy megértsük miért is nem működnek a dolgok az eredeti terv szerint. A remény hangján megszólaló levél egyben arra buzdít, hogy a nehézségek ellenére tartsunk ki, hiszen még mindig van mód arra, hogy Isten munkatársaivá válhassunk. A TERV, hogy rajtunk keresztül is áradhasson az ÉLET, és ily módon tovább folytatódhasson az a folyamat, amelynek végén Isten lesz mindenekben minden még ma is érvényben van... Mivel igen hasonló korban élünk és a megszólalásig hasonló problémákkal küszködünk, számunkra is iránymutatók lehetnek az öreg Apostol gondolatai...
Create your
podcast in
minutes
It is Free