Ritkán beszélünk a képzelgés, képzelődés, egyáltalán a képzelőerő jellemünket formáló hatásáról. Pedig sok gondunk abból fakad, hogy ahelyett, hogy Pál apostolra figyelnénk, aki azt tanácsolja, hogy "testvéreim, azokról gondolkozzatok, amik igazak, amik tisztességesek, amik igazságosak, amik tiszták, amik szeretetreméltók, amik jó hírűek, ha van valami erényes, és ha van valami dicséretes", mi inkább helyet adunk az aggódásnak, magunk elé vetítjük a sejtelmes rossz jövőt, és legyenek azok akár anyagi gondjaink, akár sérülékeny kapcsolataink, akár egészségügyi problémáink, képzeletünk torz szárnyakon a mélység felé akar húzni bennünket. De álljunk csak meg! Valóban, megfegyelmezhetők lennének gondolataink? Ezekről, és az Isten igéje által (lásd: első zsoltár) javasolt útról beszélt Dávid Zsolti az elmúlt vasárnapi alkalmon.
Create your
podcast in
minutes
It is Free